Text: Cseh Tamás. A Legjobb Viccek.

(Cseh Tamas - Beremenyi Geza)
A legjobb vicceket egesz eletemben
november elsejen mondta el fiverem,
fulembe uvoltott s kozben az asztalra vert.
"Ismered - kerdezte - azt, hogy egy hazmester,
ki megszallott lottozo, egyszer egy kocsit nyer,
s vele egy orangyalt, kit elgazol veletlenul."
"Ismered - kerdezte - azt, hogy a Moricka
eppen anyak napjan a tintat megissza,
s kekszinu versekkel rontja el az unnepelyt?"
Romlik a hallasom, fiverem tudja jol,
ugy okoskodott hat, jobb, ha kozelebhajol,
feketespoharak s levesestalak folott.
Igy aztan csaladunk is arra kenyszerult,
hogy felemelkedjek a szekrol, melyen ult,
mind enfelem hajolt, hogy jobban halljak a szot.
"Ismered - kerdeztek bele a fulembe - hogy
vadaszik Arisztid es jon egy nagy medve,

kit mindig elteveszt, s az majdhogynem megoli oot?"
A legjobb vicceket az egesz vilagon
november elsejen mondta el csaladom,
addig mig dobhartyam egyszerre beleszakadt.
Ott ultem siketen, nezve a halakat,
hogyan is tatognak, formalnak szavakat,
mig vegul kinyogtem egyetelen szot: "Ismerem."
Micsoda latvany volt november elsejen
megdobbent csaladom, hogy ezt kinyogtem en,
es hogy azota is ezt a szot hajtogatom.
Ismerem, ismerem, ismerem, ismerem,
es ki is merem mar mondani, azt hogy
reg kiismertem mar ezt, ismerem, ismerem ezt.
Transcribed by IITI